Agymanók (Inside Out)
2015.09.25. 17:36
Korábban összeszedtem az animációs filmjeim TOP 5 listáját, sorrend nélkül, de bevallom, jelen állás szerint - igaz ugyan, hogy ezt láttam legutóbb, de - az Agymanók abszolút kedvenc lett. Sorolom. :-)
Mindenekelőtt, mert az amiről szól, valójában nem új nekem. Kiskoromban nekem is volt egy olyan elképzelésem, hogy vannak bennük valamiféle kisemberkék, akik irányítanak bennünket és ez a film pontosan erről szól. A címe tükörfordításban azt jelenti kifordítva, a szlogenje pedig: a hangok, amelyek a fejedben vannak. Merthogy a történet valójában a főszereplő kislány, Riley, fordulóponthoz érkezett életének szakaszát mutatja be, de tulajdonképpen és főképp a fejében élő kismanókon keresztül, akik valójában érzelmek, melyek irányítják őt és így van ez mindannyiunkkal. Öt manóról beszélünk: Joy, Sadness, Anger, Disgust és Fear, azaz a derü, a harag, a düh, az undor és a félelem megtestesítői.
< !!! S V !!! >
Ők öten az agyban irányítanak és minden helyzetben próbálják a lehető legjobb megoldást adni. A fejlődés náluk is megvan a történet folyamán, hisz' rájönnek, hogy nem az a lényeg, hogy egy érzelem ural(kod)jon, hanem az, hogy mindegyik összhangban legyen egymással, mert mindegyikre szükség van, mindegyik kell ahhoz, hogy az ember harmóniában legyen önmagával és a környezetével.
a személyiség szigetek
A film egyszerűen zseniális. Nagyon kreatív és olyan pontosan, ötletesen és szinte tökéletesen leképez minden emberi mozzanatot, hogy csak ámultam és ... jókat mosolyogtam. A képzeletbeli baráttól kezdve, az álmokon át (álom, mint filmforgatás), a tudatalatti megjelenítésén keresztül (magas sziklák és mély szakadékok őrökkel) még arra is ad választ, miért jön elő időnként az az idegesítő reklámzene (mert a Feledtetők, akik egyébként a hosszútávú memóriából törlik ki a feleslegessé váló emlékeket, néha, csak úgy heccből felküldik onnan a rövidtávú memóriába). ;-)
Alapvetően Riley manói a főszereplők, de azért egy-egy jelenet erejéig láthatjuk a szülők manóit is, leginkább a trailerben is bemutatott jelenetben, amikoris nagyon szépen látszik, mennyire másképp működik a női és a férfi agy. ;-) És persze az is érdekes, hogy melyiküknél ki a főmanó (Apunál a Harag, Anyunál a Bánat. Hm...).
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a szinkron.
A hangokat nagyon jól eltalálták, de én kettőt emelnék ki. Bogdányi Titanilla bársonyos, kellemes hangját amúgy is szeretem, Derühöz nagyon is illik. Kokas Piroska olyan jól hozza Bánat figuráját, hogy szinte minden alkalommal, amikor megszólal, már görbült is lefelé s szám. :-)
A fordításban pedig kifejezetten ötletes megoldások vannak. A cím ugyan nem az eredetit hozza, de ez kivételesen tetszik, mert jól eltalálta a lényeget. A korábban említett FEJhadiszállás is nagyon jó ötlet a manók főhadiszállására. A kedvencem viszont egyértelműen Fear magyar neve: Majré.:-)
a Fejhadiszállás
Jah, nem is a szinkron a vége, a 3D-t is meg kell említenem, merthogy én imádom, és ebben a filmben is odavoltam érte.
Nincs mese, ez az egyik, ha nem a legjobb animációs film: kreatív, ötletes, humoros és nem mellesleg nagyon egyedi látásmóddal tanít. Ugyan bizonyos kor alatt nem ajánlott (a legkisebbek még nagyon nem tudják értelmezni), de fölötte szerintem nagy kár kihagyni az Agymanókat.
Derü
Bánat
Harag
Undor
Majré
...és itt még a színek sem véletlenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mondjuk a magunkét