Kedvenc jelenetek: Mátrix
2014.04.14. 22:13
Előzményblog eltűnése miatt elveszett bejegyzés - kicsit másképp.
The Matrix has me.
A Mátrix rabja vagyok. Határozottan leszögezve, hogy ez a kijelentés NEM a trilógiára vonatkozik, hanem az első részre. Nem csak azért, mert Keanu Reeves a főszereplő, hanem, mert érdekes a megközelítés, újszerű a látvány és mert... Keanu is játszik benne. :-) Ez az a film, amelyiket moziban is többször megnéztem. Ez az, amit tévén már többször megnéztem. Amelyik összességében is tetszik, de egyes részei nagyon.
Vegyük például rögtön azt, ahol Neo úgy mozog, mint Ők.
Ez az un. bullet time technika. Mondjuk én amúgy is szeretem a lassított felvételeket, de ez egyébként is tényleg nagyon látványos. Meg is kapta érte az Oscar díjat az ötletgazda csapat. A film egyébként 4 technikai kategóriában is kiérdemelte az arany szobrot.
A másik kedvenc jelenetem a "nagy folyosói leszámolás". Van itt minden: lassítás, gyorsítás, pofonok, golyók, kunsztok.:-) Láttam, egy összeállítást arról, hogyan készült a film és emlékszem, el is csodálkoztam, hogy ezt vették fel legutoljára és amikor leesett a vakolat a jelenet végén, a rendező, az egyik Wachowski-testvér megköszönte mindenkinek a munkát és azt mondta, találkozunk a következőnél.
Aztán ott vannak a kis poénok ("Ajtó balra. Nem az, a másik bal.", vagy "Most mit csinál? Elkezd hinni végre."), a pár másodperces fantasztikus látványelemek (helikopterből kihulló lövedékek, golyó által keltett hullámok) és a többi apróság, melyek miatt ez a film meghatározó és maradandó élményem lett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Filmo Ponthu 2014.05.10. 10:00:35
//offtopic
tudnal adni egy elerhetoseget, legyszi? nem latok sehol..
eloreiskoszi
^^
YoRkE
Mondjuk a magunkét