< !!! S V !!! >

Nem sűrűn fordul elő, hogy egy filmet moziban többször is megnézzek, de a John Wick ilyen volt. Ennek egyrészt biztos Keanu Reeves az oka;-), másrészt, hogy kicsit a hangulatomhoz is illett tavaly év végén ez a videójátékos-öldöklős-verekedős feeling.

Sok benne az akció, de illik is bele, végig pörög a film, még a lassabb részeknél is. Látszik, hogy kaszkadőr-koreográfusok rendezték. A kutyus nagyon cuki, Keanu szintén (újra belezúgtam:-)).

Van egyedi ötlet is benne, legalábbis én még máshol nem láttam pl. olyan hotelt, ahol a bérgyilkosok megpihenhetnek és tabu területnek számít. A humor is megjelenik és pont jókor, pont annyira, amennyire kell.

Kis romantika/szerelem is volt, sőt, ugyebár az egésznek ez a mozgatórugója és éppen ez okozza a hülyegyerek-rosszfiú vesztét.
Ne kezdj ki John Wickkel, főleg, ha gyászol!

Mert aki látja is a filmet, nem csak nézi, az felismeri, hogy nem csupán azért pöccent be, mert kinyírták a kutyáját, hanem azért, mert gyászolt és a kutyus maradt az egyetlen mentsvára és reménye arra, hogy megmaradjon egy kicsi abból a boldogságból, amit a korábbi évek jelentettek neki a felesége mellett, még akkor is, ha úgy érzi, nem érdemelte meg.

A bosszú tehát elindítja John Wicket azon az úton, melyen végül leöldös 76 ellent, hogy aztán rozogán elsétáljon a napfelkeltében új barátjával.

Összességében színtiszta akció az egész film, ami pedig most tök jól áll Keanunak.

"Igen, azt hiszem, visszatértem."

Igen, talán mindenki azt hiszi, Keanu visszatért. Remélem én is, mert szívem csücske, és/bár éppen ezért számomra sosem tűnt el.:-)

(A képek klikkre nagyobbak lesznek.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.