< !!! S V !!! >

Sokan úgy vélik, de szerintem nem volt lopott idő megnézni az In Time című filmet. Maga az alapötlet tetszik: érdekes elgondolás, hogy az idő az új fizető eszköz és egyben rossz belegondolni, hogy hogyan lehet élni olyan tudattal, hogy a hátralévő perceid meg vannak számlálva. Szó szerint.

A történet szempontjából nem is az a fontos, hogy hogyan is jutottunk el idáig - már amennyiben itt egyfajta 'evolúcióról' van szó - , hogy hogyan is lehetséges, hogy az emberi szervezet 25 év után egyszer csak leáll, ha... hogy hogyan marad olyan tartós bármelyik szerv, hogy akár halhatatlanságig működjön... hogy hogyan lehet szabályozni mindenfajta egyéb kommunikáció nélkül, hogy ki mikor mennyi időt tölt le, vagy fel... hanem, hogy tulajdonképpen majdnem mindegy, mi az amiből kevés van, a pénzből, vagy a percekből, mindig lesznek olyanok, akiknek kevés van és olyanok, akik dőzsölnek. Na jó, talán mégsem tök mindegy, hogy ha kevés van abból, ami kell , akkor hajléktalan vagy és büdös, vagy csak simán és gyorsan meghalsz.

Ezt viszont elég szemléletesen bemutatta a film. Másfél óra éppenhogy NEM elég az anyának, hogy a fiával lehessen, miközben napokba , sőt hónapokba kerül csak az, hogy megtegyél néhány kilómétert és a "szép új világ"-ba érj. Ahol aztán nem tudsz beilleszkedni egyből, mert rájönnek, honnan jöttél, csak abból, hogy gyorsan eszel. Mert a kevés időt ne pazaroljuk! Az viszont vicces, hogy mivel mindenki 25 évesnek néz ki, egyből nem lehet tudni, hogy az aki tetszik, az a nagyfőnöknek a lánya, anyja, vagy netán a felesége.

Az alapszitu érdekes és különleges, a sztori maga persze nem, de ez egyáltalán nem zavart. Sőt, jó kikapcsolódás volt. Még az olyanok sem zavartak, hogy egy rutinos zsaru, bocsánat, időrendész, miért merül bele annyira az üldözésbe, hogy közben nem figyel arra, hogy lejár az ideje. Az viszont már érdekes, hogy elhivatottságában mégis üldözi azt, aki azért nem az ősgonosz, mégis annyi energiát ad bele, hogy nekem egyből az merül fel kérdésként, miért nem az "igazi" rosszfiúkat üldözi ilyen elszántsággal. Persze az elvek, meg a rendszer, miszerint rossz kezekben csak elkallódik a "pénz", de amikor egy ember élete a tét... ennyit ér egy élet? ... ez egyfajta elértéktelenedése az életnek? ... ezzel végülis az is összecseng, hogy a gazdagok nem is élvezik igazán, hogy mennyi idejük van, nem is élnek igazán, csak tengődnek és három óra alatt eszik meg a desszertet, mert ráérnek... a szegényeknek meg nincs idejük élni, mert rohannak mindig és mindenhova, de mégis van családjuk, meg van mit enniük (gyorsan), vagyis mégis élnek.

Justin Timberlake és Amanda Seyfried a főszereplők, hozzák a figurákat, ami viszont nekem szokatlan volt, hogy Alex Pettyfer rosszfiút játszik. Tetszett, jól állt neki, hogy kicsit gonoszkodhatott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.