< !!! S V !!! >

Ahhoz képest, hogy A rejtély (Fringe) itthon is az eredeti megjelenést követve elindult, a második évad után hosszú szünetre kényszerült. Kár, mert nagyon bejött a sorozat. Néha persze nagyon elvont és "ijesztő" volt, de a párhuzamos univerzum ötlete megdobta az egészet. Legalábbis számomra.

Nemrég végre beindult a harmadik évad itthon is és annyira belejöttem, hogy a két év kihagyás nem ösztönzött "alternatív megnézési módokra", de most nem bírtam várni és ledaráltam. Minden részt. Végére értem a rejtélynek.

És vegyes érzelmeim vannak. Nem tudok, de nem is akarok minden részletet kiírni magamból, de néhány rész/let nem maradhat bennem...

A főszereplők közül nekem mindegyik tetszett. John Noble-t ugyan az egekig magasztalta mindenki és tény, hogy jól játszik, de végülis a szerep is hálás. Anna Torv sokaknak kevés színészi játékot mutatott, szerintem pedig nagyon is jól hozta a figurát, főleg, amikor már alterOliv is a képbe került, sőt, amikor cifrázták a dolgot és Belly-t is megformálta. Ez egyébként számomra erőltetett megoldás volt, de színészileg jó kis kihívás. Joshua Jackson pedig úgy volt a történet kulcsfigurája, hogy nem is tudott róla, pontosabban nem nyújtott annyit a szerep lehetősége, mint egyébként egy kulcsfigurához illene, de amit nyújtott, azt elhittem neki.

A történet pedig... nos, mint említettem, beszippantott. A negyedik évad történései, cselekményvezetése mondjuk nem úgy alakult, ahogy igazán szerettem volna, nem nagyon jött be ez a 'kitöröljük-Petert-az-egészből-hadd-derüljön-ki-milyen-fontos' dolog. Értem én, hogy Jackson filmezett egy kicsit, de valahogy ez a vonal több logikai bakinak adott teret, ami azért kis csalódást okozott. Persze van, ami nem zavar, vagy t'án észre sem vettem, de olyanokon cseppet fennakadtam, mint pl. amikor Olivia várakozott a színházban, amíg a többiek "ugrándoztak", megjelent a véres Szeptember és azt mondta, mindenféleképp az a megoldás, hogy Oliviának meg kell halnia; aztán később Olivia mégis elkezd emlékezni Peter idővonalára és elfelejti a saját módosított életében történteket, de mikor később Szeptemberrel találkozik, mert meg kell mentenie, ráismer, mondván, hogy Ő volt ott a színházteremben... szóval erre miért emlékezett a régiúj életéből, Lincoln ajándékára pedig miért nem?

Ha már baki: az ötödik évad legnagyobb bakija számomra a végén bedobott fehér tulipán. A White Tulip az egyik kedvenc részem volt a második (?) évadban, úgy érzem, arra emlékszem a leginkább. Épp emiatt is örültem, hogy visszahozták a motívumot: először a visszaemlékezős részben, mikor Olivia még gyerekként van "kísérletiegér" státuszban Walter kezei között (de az legalább kiderült, hogy Walter már akkor sem volt a gonoszok gonosza) volt és a fehér tulipánmező volt az egyetlen vidám dolog akkori kis életében, illetve a végén, amikor Peter a hepiendben megkapja a jelet. Nos, míg az előbbi nagyon tetszett, az utóbbi már kevésbé, mert ez szerintem oltári nagy baki: hogyan tudta Walter a JÖVŐBŐL elküldeni a fiának a fehér tulipán-rajzot?!

No, de ezeken túl lehet lépni (vagy nem :-)), így összességében mégiscsak azt gondolom, jó sorozat volt ez! Tetszett, hogy a párhuzamos univerzumokkal különféle ötleteket tudtak megvalósítani.
Tetszett, hogy ez a színészi játéknak is kedvezett. Jó volt megismerni és megjegyezni Seth Gabel nevét, és érdekes volt látni tőle pl. az utolsó epizódok egyikében, hogy a mivilágunkbeli Lincoln ugyan Olivia pótlékaként a másikvilágbeli Oliviát választja és együtt is maradnak még vagy 20 évig, de az akkori találkozásnál mégis érződik, hogy Olivia csak egy van Lincoln számára - legalábbis Seth nézéséből én ezt olvastam ki és ha tényleg ez volt az írói szándék, akkor Gabel jó színész, nemigaz?;-)
Nem igazán tetszett az, hogy a negyedik évadban Belly végülis az egész világegyetemet el akarta pusztítani, sőt mindkét univerzumot, de pl. az Oliviának-meg-kell-halnia ötlet már bejött.
Nem tetszett az ötödik évad alapötlete a figyelők inváziójával, de jó volt látni Szeptember (Michael Cerveris) emberi arcát is.:-)

A vége pedig... nos leszámítva a fehér tulipános részt tetszett, igen-igen hepiend-párti vagyok.:-)

Az pedig ugyan csak később tudatosult, de jól keretezte az egész sorozatot, hogy a probléma megoldása végülis olyan, mint ami azt okozta: Walter egy kisfiúval átsétál egy kapun.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.