Előzményblog eltűnése miatt elveszett bejegyzés - talán kicsit másképp.

 < !!! S V !!! >

Szeretem ezt a filmet, mert jók a szereplők és mert elgondolkoztat a történet.
Ez a Closer.

Nincs igazán jó vagy rossz, mindenkiből van egy kicsi 'ilyen', esetleg több 'olyan'.

Mindegyik főszereplőnek van jó és rossz oldala - mint ahogy mindannyiunknak. Amikor azt hiszed, hogy valamelyik a JÓ, akkor kiderül, hogy tett valamit, ami mégsem olyan jó.

Talán Clive Owen figurája az egyedüli, aki őszinte. Megcsalja a párját, de egyből be is vallja. Viszont pl. feltételt szab a válási papírok aláírásáért. Nagyon jól ismeri az embereket és tudja, hogyan kell bánni velük; néha azonban neki sem sikerül igazolnia saját elgondolásait.
Natalie Portman figurája az egyetlen, aki nem csalja meg a párját. Viszont már a bemutatkozásnál hazudik. Szereti tisztázni a dolgokat, de néha azért túlontúl leegyszerüsíti azokat.
A másik két figura nekem nem tudott szimpatikussá válni. Az volt az érzésem, hogy szinte semmilyen körülmények között nem vállalják fel a döntéseiket teljesen. Julia Roberts karaktere mintha nem is létezne egyedül, Jude Law figurája pedig kifejezetten zavart a 'mikor én teszem az megbocsátható, mikor velem teszik az borzasztó' felfogásával.

Azt hiszem éppen ezzel mutat rá a film, hogy semmi sem fekete, vagy fehér. Pedig néha azért előfordul az is.

Az pedig kifejezetten Clive Owen felé irányította az érdeklődésemet (emellett, hogy valójában miatta néztem meg - és itt most nem csak a szép szemeiről beszélek;-)) az, hogy azt olvastam, máshol már megszemélyesítette Jude Law karakterét. Én amúgy sem vagyok a beskatulyázás híve, sőt éppenséggel szeretem, ha kedvenceimet más szerepben is láthatom, de ez a tény még kíváncsibbá tett. Az ok pedig egyszerű: amikor megnéztem a filmet, azt gondoltam, mindenki a megfelelő karaktert kapta, nem is nagyon tudom elképzelni a cserét. De jó lett volna megnézni azt a bizonyos előadást! Az viszont nem véletlen, hogy ezért a szerepmegformálásért több díjat is bezsebelt, többek között a Golden Globe-ot, ahol Natalie Portman is győzedemeskedett.

...és hogy Owent miért bírom azon túl, hogy szerintem ő 'A' pasi? Mert eddig, amiben láttam, mindig mást hozott és mindegyikben hitelesnek éreztem. A Gosford Park kimért és rejtélyes inasaként, a A Bourne-rejtély (The Bourne Identity) hidegvérű gyilkosaként, a Határok nélkül (Beyond Borders) elhivatott és tettrekész orvosaként, a Sin City magányos farkasaként, A belső ember (Inside Man) brilliáns elméjű bankrablójaként, és a többi filmjében, amit majd egy külön bejegyzésben gyűjtök össze, mindig elhittem a játékát. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.