Ebben a 2010-es filmben Ryan Reynolds a főszereplő. Tulajdonképpen az egyetlen szereplő. Nem tudom, hogy' jutott most eszembe ez a film, de rákerestem, mert anno már írtam róla valahol. Most kicsit leporolva, újra meg kell említenem. Mert nagyon tetszett.

(klikkre poszter)

Hol volt eddig ez a film?! Miért nem láttam eddig?!

Ryan Reynolds miatt figyeltem fel erre a filmre, éppen azért, mert kíváncsi voltam, milyen, amikor nem vígjáték, vagy egyéb "lazább" filmben játszik. Ééés... és azon csodálkozom, hogy miért nem vállal több komolyabb szerepet; simán elviszi egyedüli szereplőként az egészet.

< !!! S V !!! >

Matt Damont már anno otthagyták egy messzi-messzi galaxisban a Csillagok között (Interstellar) (;-)) és úgy tűnik, Ridley Scott legújabb filmjében szintén ez a sors vár(t) rá. És ez milyen jó nekünk, nézőknek is.:-)

(klikkre poszter)

Tetszett a film. A 3D kiemelte a hatalmas "semmit". Nem, nem véletlenül fogalmazok ilyen... kicsit paradoxonos módon: a kietlen sivár tájat, a végtelen űrt remekül érzékeltette ez a plusz elem. Mindemellett és a humoron, izgalmakon túl leginkább a mondanivaló fogott meg, legalábbis az, amit nekem mondott az egész sztori.

< !!! S V !!! >

Mielőtt írok róla - amit már régóta tervezek - néhány kép, melyek a 6., legújabb évad előtt láttak napvilágot. Stílusosak.;-)

Szeretem az időparadoxonos filmeket. Még mindig, már megint.:-) "Régi kacatok között kutatva" botlottam bele ebbe a korábbi írásba és eszembe jutott, hogy tényleg mennyire bírtam a Sandra Bullock főszereplésével készült Megérzés (Premonition) c. filmet: nem csak az időparadoxon miatt, hanem, mert ezen keresztül dráma zajlik és olyan kérdéseket vet fel, melyeken érdemes elgondolkozni és nem utolsó sorban tanulsággal is szolgál.
Kedvet is kaptam újranézni.

(klikkre poszter)

Húúú, nekem nagyon bejött ez a film!
Szerintem nagyon jól megfogta ezt az egész időparadoxonos dolgot úgy, hogy közben nagyon is emberi problémákat feszegetett.

< !!! S V !!! >

A Prison Break (A szökés) nem éppen egy romantikus sorozat, ám mégis nagyon tetszett. Olyannyira, hogy egyből berántott nagyon sokféle értelemben. Az egyik, hogy videókat készítettem. Egész sokat. Meg képeket, animációkat... nem véletlen, hogy már készítem a honlapot ezekkel, ezekről... ha már egyszer megvannak... és még a sorozatot is felélesztik.

No, de vissza a videókészítéshez és a nem romantikához. Merthogy szerelmi szál mégiscsak volt ebben a sorozatban, amelyik különösen  megfogott. Nem volt sok, de szerintem nagyon szép és erős, jól eltalálták a szerzők az arányokat és az ábrázolást.

Ez a legutóbb készített videómontázsom.
A zenére mindig figyeltem, igyekeztem olyanokat választani, amelyek illenek az adott témához, sőt, igyekeztem figyelni az ütemekre is, ahol lehetett, illetve ahol megkívánta a zene ÉS a sztori. Amikor véget ért a sorozat, hirtelen jött a megvilágosodás, hogy Jennifer Rush száma mennyire "ráhúzható" Michael és Sara történetére, úgyhogy nekiálltam...

Négy évad MiSa hat percben.

Korábban összeszedtem az animációs filmjeim TOP 5 listáját, sorrend nélkül, de bevallom, jelen állás szerint - igaz ugyan, hogy ezt láttam legutóbb, de - az Agymanók abszolút kedvenc lett. Sorolom. :-)

Mindenekelőtt, mert az amiről szól, valójában nem új nekem. Kiskoromban nekem is volt egy olyan elképzelésem, hogy vannak bennük valamiféle kisemberkék, akik irányítanak bennünket és ez a film pontosan erről szól. A címe tükörfordításban azt jelenti kifordítva, a szlogenje pedig: a hangok, amelyek a fejedben vannak. Merthogy a történet valójában a főszereplő kislány, Riley, fordulóponthoz érkezett életének szakaszát mutatja be, de tulajdonképpen és főképp a fejében élő kismanókon keresztül, akik valójában érzelmek, melyek irányítják őt és így van ez mindannyiunkkal. Öt manóról beszélünk: Joy, Sadness, Anger, Disgust és Fear, azaz a derü, a harag, a düh, az undor és a félelem megtestesítői.

< !!! S V !!! >

Már a 6. évadot kezdi idén ez a sorozat, amely tulajdonképpen remake, de a főcím a régit idézi és nagyon hangulatos. Naná, hisz' Hawaii.:-)

A magyar kezdés egyébként külön viccesre sikeredett. Az 1. évados introban még csak négy főszereplő volt és a magyar hangok sorban: Dolmány Attila, Király Attila, Epres Attila és Ruttkai Attila Laura. Éééés Attila napján volt az első adás. Mi ez, ha nem egy nagy LOL...?...

Ő lehet, hogy erős ahhoz, hogy feláldozza magát,
de én nem vagyok elég erős, hogy hagyjam.

She maybe strong enough to sacrifice, just I'm not strong enough to let go.

Nemes Jeles László első filmje Cannes-ban, a zsűri nagydíját nyerte és mellé még két díjat (a külföldi filmkritikusok Fipresci-díját, valamint a Francois Chalais-díjat). Nagyon szép siker a magyar filmgyártásban, a kritikusok mellett a nézők is nagyon szerették, azóta kiderült, hogy ez a film megy Amerikába az Oscarra az idegen nyelvű filmek kategóriájába megmérettetni magát, ennek megfelelően már leszerződtek a kinti vetítésekre.

(klikkre poszter)

Ilyen hírek után/közben/alatt az emberben megnőhet a kíváncsiság, mi lehet ebben olyan különleges, ami ennyire kiemeli a mezőnyből.
A téma? Holokauszt, népírtás... sokan sokféleképpen dolgozták fel, tudnak még újat mondani, vagy ez csak egy újabb "nyerő téma"?
A megjelenítés? Szokatlan perspektívát használ a rendező, gyakorlatilag az egész film alatt csak a főszereplő Sault (Röhrig Géza) látjuk, minden más csak háttér.

Nos, igen, mindezek teszik különlegessé és egyedivé, kellően megfogva a nézőt. Már akit eltalál. Nem véletlenül írtam az előbb, a témánál, azt, amit. Merthogy ezeket a mondatokat lehetett hallani és bevallom, engem eléggé elkeserített, szerintem éppen ezért kell még ilyen témákat feldolgozni, mert ebbe a borzalomba nem fásulhatunk bele, ezt szabad elfelejteni, mert máig égető kérdés, hogy ez vajon hogyan is fordulhatott elő a világban, pláne az újkori világban.

Nem most láttam a filmet. Egyből akartam róla írni, de aztán mégis vártam, hogy vajon az az élmény, ami megfogott a film megnézését követően, vajon mennyire marad meg, mit gondolok vajon akkor, amikor már eltelt egy kis idő. Nos, a véleményem nem változott, a hatás még most is visszajön, ahogy írok róla...

Szívemcsücske Keanu Reeves ma 51 éves. Ezúton kívánok neki boldog születésnapot (mert biztos olvassa a blogomat, annak ellenére, hogy nem egy netezős fajta :-)).

Ez remek alkalom egy kis összegzésnek, vagy inkább sokoldalúságának bemutatására. Igen sokoldalú, merthogy nagyon sokféle szerepet eljátszott már és nem csak kasszasikerekben, hanem független filmeket is vállalt. Sokan megkérdőjelezik némely választását, talán teljes joggal, de mint tudjuk, ízlések és pofonok különböznek és ízlésről nem lehet vitatkozni. Részemről szívemcsücske marad, mondhatni "örökszerelem" és igazából nem is tudom megmondani miért, hiszen nekem sem tetszik ám az összes filmje, de talán az ember az, aki megfogott.

Először külsőleg, nem tagadom, mégpedig Paula Abdul videoklipjében, ez tipikusan a 'ki-ez-a-srác' felkiáltásos eset volt. Bár visszagondolva itt éppenséggel nem a számomra leginkább tetsző formáját hozza, de valamiért megjegyeztem, van benne valami, ami azóta sem ereszt.:-)

A sokszínűségét a nekem leginkább tetsző 7 filmjével kezdem, aztán jöhet minden más.